Avagy miért is nem post-oltunk február óta #1

Maratoni élmánybeszámolóm óta nem sok  hosszú lélegzetvételű  írást olvashattatok  tőlünk, de most pótlunk.

2010 júniusban, nem sokkal Ági kiköltözése után hallottam öcsémtől egy srácról aki IronMan-re készít fel embereket. Foltin keresztül eljutottam Ádámhoz, rövid bemutatkozó jellegű levélcsere, tisztáztuk az közös munka feltételeit, Ágival kicsit törtük a fejünket, h. belevágjunk-e, aztán az lett a dolog vége, hogy igen.
Miért is? Szuper életkörülmények, itt, minden adott a sportolashoz, nincs még Kisuracs, most még nem azon kell vacilálni, hogy dömpert vegyünk vagy karbon vázas biciklit.

Igazából  az IM mint cél már nyáron a szemem előtt lebegett, amikor elkezdtem Special3SEÁdám-mal együtt dolgozni,  a "próbaidő" során felkészültünk a maratonra, majd a 3:47es idő elég bátorságot adott ahhoz, hogy belevágjunk a vasemberre való felkészülésbe. Ádám  néhány  napon belül összerakott egy  új edzéstervet, időbeosztást, rajta keresztül vásároltam egy görgőt  ami nagy szolgalatot tett a havas teli honapokban.

Elég zötyögősen indult a felkészülés első 1-1,5 hónapja (november-december), mivel a napi 10-12óra munkát, lakáskeresést (szó szoros értelmében jogvitába keveredtünk régi lakásunk tulajával, tudtuk h. lépnünk kell) és a karácsonyi mizériát kellett összeegyeztetnem a megnövelt heti edzésszámmal.
December közepére kaptam el az ívet és kezdtünk bele az "alapozó" edzésbe. Ma már csak mosolygok rajta, h. mennyire örültem amikor első hétvégén az összesített edzésszámom meghaladta a 8órát.
Hétköznap uszodába járás (hajnali hatos keléssel , sötétben hóban busz ), futások, Ági croass road bike-jával sportcipőben görgőzés  a dohos pincében  (még nem volt komoly országúti keróm), kettlebell, hétvégén pedig ezek mashup-ja volt a program.

Próbáltam a hazautak alkalmával is tartani magam a edzéstervhez, bár ez nem mindig sikerült, mivel ez a 4-5nap komoly turnét jelentett a Budapest - Keszthely - Budapest - Gyöngyös - Budapest tengelyen, az esküvőnk szervezési teendőit, barátokkal/családtagokkal találkozást is ezekbe a napokba kellett belesűríteni.
Január-februárban szépen tartottam magam a tervhez, hétről hétre javultak a sprint-eredményeim  (az edzéseket szorgosan naplóztam).  Azt hiszem ez volt az az időszak amikor Ádám megjegyezte, "már most képes lennél megcsinálni a távot" ami bevallom nagyon nagy löketet adott. Regisztráltam 3 versenyre - Keszthely félmaraton, Moritzburg/Drezda fél IM, no és persze a legnagyobb kihívás, Atád :-)
Február végén jött el a költözésünk ideje, amit Németországban, távol a rokonoktól/barátoktól, kocsi nélkül magunkra utalva nem volt triviális dolog  megoldani.
Ezt nehezítették olyan körülmények, mint a lift hiánya (3.emelet), valamint az, hogy a kiadó lakások 99% bútorozatlan (pl. szerválnunk kellett egy konyhabútort gépesítve, közben már voltak bútoraink amit az előző kéglibe vettünk.)

Sok költöztető cégtől kértünk árajánlatot, de olyan horror összegért vállalták volna a dolgot, amiért már egy egész komoly versenykerót lehet vásárolni :-)  apropó canga...
Sajnos a Planet X 2010-es akciója már nem élt ezért piackutatást végeztem az általam ismert bringamárkák körében  (Stevens/Focus/Specialized/TREK/Bianchi/Orbea/Moser/Merida/Kellys/Mongoose/Cannondale/Cervelo/...) . Sajnos a legalacsonyabb árkategóriás Felt TT briniga jöhetett volna szóba nálam vagy egy Ádám féle épített canga. Végül egy GÜNSTIG Carbon Vázas, 105össel szerelt Bianchi mellett döntöttem de a konyhavásárlás/költözés költségei  miatt még vártam. Titkon bíztam benne, hogy jön egy mail a Planet X-es feliratkozásomról.

Megtörtént a költözés... A dobozolast nem szamitva egy vasarnapunk ment ra, hajnal 3ig. Bérelt furgonnal - a cégemnek köszi a profi dobozokért, Szabinak a segítségért, Áginak meg mert bízott bennem és a karizmomban. A szomszed oreg bacsinak pedig a viragert amivel Agit fogadta. :) A költözés alkalmával éreztem az edzések hatását, pörgősen, pihegés nélkül cipeltük fel a dolgokat (min. 30db doboz, mosó/mosogatógép, sütő, bútorok) a lakásba. A szétpakolás, bútorösszerakés és egyéb utómunkák még hetekbe kerültek (öhöm... van ami még most sincs befejezve)

Az új lakás úszás szempontjából barátibb volt (kb légvonalban 200 méterre van egy Schwimmbad), futni egy közeli park aszfaltozott bringaútjára jártam le (GúglÖrthön kimértem az előírt távokat).
Szóval helyére került nagyjából minden bútordarab. Hoppá, de van két márciusi repjegyünk is New Yorkba tavaly novemberről :-) Német főnököm kicsit sem nézett hülyének. Egyik héten még a költözés miatt vettem ki szabit, másikon meg az út miatt.
Singapore Airlines-szal (ha tehetitek ezzel menjetek) repültünk a városba ami tenyleg soha sem alszik. Mi sem aludtunk sokat. Utólag egy punnyadós, SZOT üdülés lehet jobban ránk fért volna. Ehhez képest volt városnézés/egzotikus kaják kipróbálása/St Patrick day/New York-i parkokban edzegetés/Buli - Rákendroll/Broadway/jártunk a cég ottani irodájában no meg persze az ott kihagyhatatlan shopping.
Apropó. Egyszer futni  a Central Parkban bevallom nagyon élvezetes volt :-) typisch olyan dolog, amit egyszer ki szerettem volna próbálni az életben.  A New York-i triatlétáknak viszont baromi unalmas lehet - nem cserélném el a kis frankfurti életem velük: Én amint kilépek a házból bringára pattanhatok és választhatok, hogy síkon menjek vagy a Taunusz emelkedőin (Bükk kaliberű hegység itt a szomszédban) - a Central Parkban viszont kb 10-15 kilis köröket tolnak a srácok (bringával és futva) ahogy láttam.   . .
Amúgy Manhattan szigetén tényleg soha sehol nem tudod a tömeget elkerülni  - még a Central Parkban sem. NY-rol meg lesz 1 kulon irasunk, uh errol most ennyi.

Hazaértünk Frankfurtba és várt egy naaaaaaaagy doboz :-) Megérkezett Tomi biciklije. 2-3hétbe  telt mire minden kelléket  (look pedál, cipő, csapásszámlálós kmóra, kulacstartó, gumiszett, "U" lakat munkába járáshoz, gél/energy szeleteknek táska) bevásároltam és felszereltem Biankára - a fontossági sorrendet szigorúan betartva, így a lehető legkorábban megkezdhettük az összeszokást: eleinte 1-1.5órás távokra mentem el csillagtúrázva lakhelyünktől. Kellett 4-5hét mire rájöttem, h. a frankfurti IM útvonala a nyerő - oda/visszajutással együtt ~4órás kör, no serious forgalom, ~800m szintkül., ami Ádám szerint sok viszont én komálom az emelkedőket. Az edzésprogram is változott, a heti mennyiség felugrott 12-15órára.

Sajnos az időeredményem eléggé beálltak. Már messze nem javultam hétről hétre mint a téli időszakban.
Közben persze volt még intéznivalónk is ezerrel: szolgáltatás-re-routing az új kecóba, elkezdtünk kocsit nézni, ill meg is vettünk szivünkvagyat, egy havannabraun 1-es BMW-t. Az ehhez szükséges ügyintéznivalók kibogarászása (biztosítás, ideiglenes majd végleges rendszám,), no meg persze heti ~48-50 órás munkahetek mindkettőnknél (tudjuk-tudjuk... PayOff, valamit valamiért).

Az április, május elég volt, hogy újra tele legyen a hócipőnk mindennel - Áginak egyre többet emlegettem, hogy, jó volna egy tibeti barlangba elvonulni. Túl nagy a pörgés...
Végre eljött a június és a német pünkösd környéki ünnepnap-dömpinget meglovagolva kivettünk közel 2 hét szabit, ami egy szerdai munkanap utáni 12órás hazavezetéssel indult (amikor a főnökömnek említettem szerintem hülyének nézett again) Ágicával négykezesben ment a téma, Bömit szepen bejárattuk. ;)

Folyt köv.