Avagy ... #2 - Keszthelyi 21, Gyöngyös

Ez az otthonlét nagyon helyrepakolt mindkettőnket. A penteki belvarosi fesztivalt masnap a Daubnerben vezettuk le. Haboskave, juhturos & tokmagos pogi es fagyi, habzsi dozsi. :)

Ja es persze egy atlagos junius elejei hetfot feldobni Balcsi furdozessel es 2 turo rudival. Megfizethetetlen. :) 

Elotte meg sikerült összehozni az első személyes találkozót/edzést Ádámmal és Fessönnel. Az első benyomás elég meglepő volt. Nem alszik meg a számban a tej, de Ádám úgy pörgöt mint aki be-ekizett. 

Először fura volt az egész, első úszás körömön próbáltam megmutatni mire is vagyok képes... Kicsit gyakoroltuk a lassú, pulzuskímélő, laza úszást majd csináltunk pár nyújtó gyakorlatot közben Ádám olyasmikről beszélt h. "Egy tibeti barlangban, ingerek nélkül könnyű megtalálni a nyugalmat"

Hirtelen nem is tudtam, hogy Ágival osszebeszélt vagy mi? Mint utólag kiderült nem. A lényeg, h. igaza van.

Az röpke úszóedzés után keróra ültünk,  becsatlakoztam Fessön pörgetős bringaedzésébe,  teleportáltunk Szlovákiába és nyomtuk is a pedált. Ádi kicsit konfigolt a bringámon majd levezetés/nyújtás közben jött a hétvégi félmaraton taktikájának megbeszélése.

 Félmarathon Keszthely - Első komoly megmérettetés tavaly óta.
Eléggé izgultam, a három 2011es verseny közül talán ettől paráztam a legjobban, mivel bizonyítani szerettem volna hazai pályán. Ebben az évben még nem futottam 21km-t, annyit tudtam hogy fittebb vagyok mint a korábbi években.

Álomhatár 1:30, előző PB 1:43volt (szintén Khelyen). Ha valakii kérdezte diplomatikusan csak annyit mondtam 1:40alatti időre hajtok.

Ádámtól személyes találkozónk alkalmával megkaptam a taktikát, táplálkozásra, részidőkre vonatkozó utasításokat.

Megindult a verseny, az első 2 km-en már éreztem hogy nem lesz örömfutás. A júniusi hőséghez magas páratartalom társult.  A megbeszélt részidőket elég komoly nekifeszüléssel tudtam csak hozni, sajnos volt 5-6 km ahol 10-20 másodperccel lassabb voltam (Keszthely, Lehel utca = domb) a kelleténél.

A 9-10. kilométertől már eléggé vörös zónáztam, izzottak a combizmaim, erős 85%on dolgoztak a dugattyúk, kiadtam magamból mindent, ahol kellett frissítettem.

Ha verseny van próbálom jóarc-ra venni a figurát ami a közönséget és a bajtársakat illeti. Próbálom egy-egy mosollyal, valami (abban a pillanatban) vicces(nek tűnő) beszólással lelkesíteni a többieket, megköszönni a szurkolást. Most is így volt. 
Több ismerős szerint könnyedén repesztettem, nem látszódott ezek szerint milyen küzdelem zajlott bennem (vajon bírni fogom a tempót, elég lesz az erő vagy vegyek vissza?). Utsó pár kilométeren Csabi barátom és 2,5éves kisfia kísért bringán  :-) fel a dombos Lehel utcán, szivacs vízbe, majd arctörlés, Kastély, nyomtam egy kis gélt a számba... Marta a szájpadlásom az erős, propoliszhoz hasonlító íz. Próbáltam nem figyelni rá, át a fő utcán, amennyire tudtam igyekeztem erőt meríteni a hangulatos szakaszon. Deák Ferenc utca, le Kossuth utca...

 Beütött valami... Gyomrom összeugrott a fájdalomtól amire hasizmom görccsel reagált. Hirtelen nem is tudtam melyik fáj. Kb 1-1.5 kilométer volt hátra, próbáltam csőmaxon tolni viszont ezekkel a fájdalmakkal csak kissé görnyedt testtartásban tudtam csak futni, ami a sebesség rovására ment. A parkban nekifeszültem még egy kicsit, meghúztam a tempót, de elég jó iramban, 1:37es eredménnyel értem a célba.

Az érem átvételét követően az Erdinger-es pulthoz vettem az irány :-) 
Az izotóniás söröcske helyrehozott gyomorügyileg, már csak pihegtem és vártam a srácokat.

Többen is megkérdezték, mi lesz Atádon, ahol dupla ilyen táv lesz + 3.8 úszás és 180 km kerón :) Balgák... Minden távon más az erőbeosztás...

Ádámnál megtanultam, h. a 30perces sprint edzések sokszor gyilkosabbak mint az 1-1.5órás 10++ km-es távok..

Egyfelől szomorú voltam, mivel csak 6percet javítottam a Personal Best féltávomhoz képest, másrészt tudtam h. kiadtam magamból mindent aznap - az elkövetkezendő 2-3napban is éreztem a combom. Ez elegendő feedback volt.

A félmaraton délutánján Ágival és anyáékkal elmentünk a szigligeti Szt Antal pincészethez egy könnyed borkostolóra/vacsira, uh atadom a szot Aginak. :)
Gyonyoru helyen voltunk, mindenkinek csak ajanlani tudom. Pazar kilatas a Balcsira, kellemes lugasos kiulos resz ill szepen kialakitott pince. 

Borkostolasnal nem szeretem ugyan, de most megis kezdesnek bevallaltuk a pinceszet sajat palinkajanak a megkostolasat is. Remek valasztas volt, az agyas barack hihetetlenul izletes, semmi karc, mellekiz nincs benne. Minden tulzas nelkul az egyik legjobb palinka amit valaha ittunk. A 2006-os Vulcanus torkoly is vetekszik vele, sajnos abbol mar csak kostolni lehet, vasarolni nem mert olyan keves maradt belole (na nem miattunk..).


Ezek utan 5 bort kostoltunk meg: 

• 3 feher: Olaszrizling 2010, Szurkebarat 2010, Vulcanus 2009
• 1 rose cuve 60% cabarnet sauvignon & 40% pinot noir
• 1 voros: 2008-as pinot noir.

Nem reszleteznem most mindet, csak a legkiemelkedobbet, a Vulcanust. Ez a remekmu igazabol a Szatmari Pinceszet szerzemenye, ahol Szanto Zsolt, a Szent Antal Pinceszet borasza is kozremukodik. A Vulcanus viszonylag ritka szamba meno hibrid, szurkebarat es a budai fajtak keresztezesebol, eredetileg badacsonyi prototipus. Botermo fajta, de a pinceszet komoly hozamkorlatozas mellett kesziti a nedut, mely megfelelo savtartalmu, testes, szep kerek. Olyannyira hogy jol be is raktaroztunk belole, ill arra jutottunk h az eskuvoi asztalunkon a helye. :) Semmi tulcifrazas, agyonbarikkolas nincs benne, "egyszeruen" egy korrekt vastag, olajos, asvanyos, jo ivasu, de megis tartalmas bor, ami nincs tularazva. Jo ranezni, jo megillatozni (mez, virag, deli gyum.), megizlelni (selymes textura, kozepesen hosszu utoizzel). BOR. Ennyi.

Az otthoni "vakációzás" jól telt, sok dolgot elintéztünk az esküvő kapcsán.

Volt idő NYUGODTAN edzeni is - mentek az úszások - Keszthelyen összefutottam volt tesitanárommal aki a város ifjú triatlétáit edzi. Jót beszélgettünk, mondott néhány okosságot: 

• "Atádon vannak akik bringavázra ragasztott szendviccsel nyomják le a távot" 
• "14órán belül nagyon jó az IM teljesítése amatőr szinten".
• "A vízből úgy kell kijöjj, h. az úszástól el se légy fáradva"
• Bringa után érdemes lazítani és egyből nem nekimenni a futásnak

Tekertem párszor a Keszthely - Várvölgy útvonalon, felkúsztam a badacsonyi kedvenc emelkedőmre:

Keszthelyen van egy idős szabó - Feri bá - akihez az ügyes bajos farmereinket szokta vinni a család. Ezúttal mi vittuk el az öreg bácsikához a tengerentúlon vásárolt Levi's-eket.
Nehéz kezdet után - alig ismert meg, bár 83 évesen ez annyira nem lep meg - nagyon jó témákról beszélgettünk:
A bácsika '56ban le kellett lépjen az országból, mivel utánpótlást, élelmiszert szállított önkéntesen a budapesti szabadságharcosoknak.  Mesélte h. pár évet lehúzott az IKEA szülőhazájában, közben az asszony meg 2 gyerek Keszthelyen. Pénzt sportolókon keresztül juttatott haza - belegondolni is durva, ma amikor már a telefonodról tudsz utalni. Igyekezett beilleszkedni, volt jó munkája, hétvégente a fjordokban kajakozott vagy a hegyekben vadászott. Mesélte, h. még feleség jelölt is akadt vagy hat :-) de az embernek egy a becsülete.

Végül hazajött. Az öreg ma is nyaranta lejár kajakozni a Balcsira. Elmesélte a napirendjét: 5kor kel, reggeli után megfőzi az ebédet, 7től délután egyig dolgozgat a műhelyében, azután meg olvas. Le a kalappal. Én télen, amikor korán jártam úszni alig bírtam 5:40kor felkelni.
Egy dologra mutatott rá Feri bá, amit aztán Botival is lederiváltunk: az ember csak akkor nem épül le, ha folyamatosan edzésben tartja magát mind szellemileg, mind fizikailag. Mindig kellenek új célok, kell a munka, kellenek a maratonok, félmaratonok, a pofonok hogy legyen lehetőséged újra talpra állni, mert ha ez nincs, bedarál az élet.


Az öregnek megjegyeztem, hogy azért mi sokkal könnyebb helyzetben vagyunk, mint ők a '40-es '50-es években, mert akkor háború volt. Erre ő: "Egy fenét. Az idegek harca rosszabb mint a háború." Mar csak az ilyen mondatokert is erdemes hozza vinni a nadragokat kurtitani..


Ádám és Feri bá, u. azokról a dolgokról beszélt valahol és ez nagyon megnyugtatott. Ha nincs módod elutazni Tibetbe, akkor magadnak kell megtalálnod a barlangod a budapesti forgatagban.   


Szerda este visszautaztunk Pestre, másnap hajnalban vittem Ágit Ferihegyre, mert céges ügy miatt egy napra Hamburgba kellett repülnie. Pont ekkor volt az EHEC para is, ami ugye epp onnan eredt, nem szivesen engedtem el. Aznap voltam úszni Pesten, toltam 2km freestyle-t EdzőBá' utasításait követve - lassú, hosszú csapások. Majd egy Gellért futás, aztán este 10kor irány Ágiért s utana megkostultunk meg 1 soriket is a cseh sorfesztivalon az eredmelyes munkanapja lezarasakent. Elni tudni kell. ;)


Pénteken lementünk Gyöngyösre és megkezdtük a szervezkedést a hétvégére: a két család szerett volna találkozni az esküvő előtt. :-) 

Szombat reggel egy Gyöngyös - Jászberény - Gyöngyös karikával inditottam: 30-32 km/h átlag simán ment, na ez aztán tényleg olyan sík terep volt mint az asztallap. A Gyöngyösre vezető úton beugrottam nagymamámhoz, gondoltam bemutatom Biankát. A kapu előtt álltam vigyorogva mint a tejbe tök, amikor jött öcsém komor arccal ajtót nyitni, aztán hamar felvilágosított, h. gáz van. Előző este, érkezés és vacsora után még minden rendben volt mamámmal, viszont reggelinél a tányérba szerette volna a teát önteni, meg beszéd helyett csak "etet-etet" szavakat ismételgette összefüggéstelenül. OMG.
Doki kijött, mama mentővel kórházba majd Egerbe CT-re, közben Bianka és én vissza Gyöngyös. Az aznap nagyjából a készülődéssel telt. Másnap kórház. 


Megtörtént a családlátogatás :-) Csúszott a fröccs (az apukak vittek a palmat) meg a bogracsgulyás ill a jo kis hazisutik. A varakozast felulmulta a hangulat, erdemes volt annyit keszulni, s kitartani a bogracsozas mellett annak ellenere h vihart josoltak.

Masnap megmásztam a  Kékest, majd  "downhill" vissza Ágiékhoz és 1óra futás. Csapatás közben valamiért fájt a hátam. Próbáltam tenni rá, pedig utólag kiderült, h. jobban kellett volna erre a jelre figyelni... lásd MoritzBurg... 


Ja a szerpentineken meg összefutottam apa középiskolai barátjával, az ex-válogatott birkózóval, a Lajossal.

Sástó és Füred között kerekezett az öreg felfelé, gyöngyöző homlokkal, Scooter szemcsiben, kukásmellényben, a rozsdás kormányra akasztott tornazsákkal,  egy nyikorgó, jobb napokat is megélt mountain bikeon, ... vicces volt az összkép de maximális respect, h. 54 évesen nekimegy a Mátrának az előző esti buli után. 
Egyébként Lajosnak köszönhetem, h megszerettem a futást. '97-ben, 17évesen vele kezdtem meg első futóedzéseimet közös nyaralásunk alkalmával.


A Mátra mászás után összehoztunk egy könnyed nyarsalast Ági gyöngyösi barátaival. Csúszott a fröcsike és nyárson sült szalonna.

Ezekkel a magyarországi edzésekkel a hátam mögött biztos voltam benne, hogy jól sikerült felkészülnöm a moritzburgi féltávra. Ill sikeresen megismertettük a 2 családot egymással, s mint aki dolgat jol vegezte, visszavezettünk Frankfurtba.

Folyt köv...