About

Frankfurt am Main, Hessen, Germany
avagy Uracs Tamás & Ágnes Kiss kalandozásai a gasztro, sport, kultúra, IT és a borok világában

2012. május 13., vasárnap

2011. augusztus 29., hétfő

Avagy ... # 3 - Moritzburg - féltáv

Előzmények 1. rész
Előzmények 2. rész

Pünkösd utáni kedden indultunk vissza Frankfurtba Magyarországról. A kocsiút közel 14 órás volt a budapesti és parndorfi kitérők miatt – így éjfélre értünk haza.
Szerdán céges szervezésben részt vettünk Krisz barátommal a JPMorgan Corporate Challenge-en ami egy évenként megrendezett 5,4 km-es utcai futóverseny. Már vagy egy órával rajt előtt lementünk a térre, ahol az esemény kezdődött, viszont már késő volt ahhoz, hogy a rajtvonal közelébe férkőzzünk. Tavaly is a startpisztoly eldörrenése után !!!40 perccel!!! léptem át a rajtvonalat. Közel 70 000 ember indult ezen a mókán.
Próbáltam lazán menni, nem erőltettem a dolgot: elég veszélyes ilyen tömegben futni, sok vérző/sérült lábszárú sporttársat láttam és nem akartam kockáztatni: ~25perc lett.
Időközben Ádámmal is beszéltem az fél-ironman taktikáit illetően (öltözködés, melegítés, energiabeosztás, frissítés), minden apró utasítását lejegyzeteltem. A versenyinfókat is kinyomtattam. Csütörtök este megkezdtem a bepakolást életem első triatlonversenyére. Egy kolléga búcsú vacsoráját ki kellett hagynom emiatt, de így is elég sűrű volt a program.

Összeraktam a cuccaim:
Úszás:

  • Neoprene (Ádám egyik kapcsolatán keresztül szerváltam egy korábban tesztüzemben kb 2x használt cápagúnyát)
  • Szemcsi 
  • biztonsági fürdőnadrág (ha neoprene tilalom lenne)

Bringa:


  • keró
  • mérőműszerek (csapásszámláló, km óra)
  • Vázra szerelhető kistáska
  • szerszámok
    • pumpa
    • imbusz
    • tartalék belső
  • Sisak ( it’s a MUST!!!)
  • Napszemcsi
  • Kesztyű (ezt végül hagytam)
  • Cipő
  • Zokni
  • Bringás felső

Futás:

  • Cipő
  • Futó felső
  • Sapka

Kaják: italok, gélek, szeletek, kulacsok

Pénteken még dolgoztunk, aztán korán (17:00kor) leléptem majd elindultunk Drezdába. Ági vezetett én próbáltam teljes gőzzel a versenyre fókuszálni. Tanulmányoztam a pályaleírást, memorizáltam a taktika részleteit, próbáltam felidézni mikor mit kell csinálnom, összeírtam Áginak a térképre a várható részidőimet, hogy majd mikor hol tud szurkolni.
Elég vacak út volt, több dugóba is belefutottunk – pl.: 23:15-kor leállt a forgalom a pályán, mert 4 kocsival előttünk helyszínelés (teljes pályazár) volt. ~40-50perc várakozás, séta. Szerencsére teljesen nyugodt tudtam maradni.
Volt vagy hajnali egy mire megérkeztünk a drezdai szállásunkra :S
Fejben már teljesen a versenyen kattogtam. Álmomban is triatlon szerkókat pakoltam.

Szombat 6:30körül csörgött az óra. Megreggeliztünk a szállodában, majd kocsiba ültünk és kb. 20perc múlva Moritzburgban voltunk.
Moritzburg
A moritzburgi eseményt nagyon ajánlom, ha egy különleges versenyre vágysz. A szigetre épült barokk vadászkastélyt délről Moritzburg, a többi oldalról hangulatos erdő veszi körül.

Tomi épp bringát konfigol
A kocsinál összeraktam a kerót, felszereltem, bekonfigoltam a mérőkütyüket, átvettem a rajtcsomagot, bepakoltam az utazótáskába, amit a depóban később leadtam, szépen összekészítettem a cuccaimat. Közben utolsó verseny előtti morzsáimat majszoltam majd bedepóztam.

Alig hittem el, h. minden a helyén volt és működött.
"Örülünk, Vincent?" 
Már ekkor feltűnt, hogy a német sporttársak nem játszanak. Mindent a legkomolyabban csinálnak. A profik rendes TT/Tri bringával küldték, a legtöbb ember könyöklővel szerelt versenykeróval. 1-2en voltunk csupasz versenybringával – extension nélkül.

A szervezés nagyon profi volt:
 1depós pálya, bringán 600 szint volt a 90km-ben, a rajtcsomagban volt póló, sapka, szokásos szóróanyagok, rajtszámok (sisakra, keróra, versenyzőre), úszósapka (kötelező). Már előre megkaptuk a frissítők leírását, melyik szakaszon (futás/bringa), mit hol osztanak:


Bringán: Víz/ISO/Gél/Bar/Szőlőcukor/Banán/Víz
Futásnál: Víz/ISO/Gél/Bar/Szőlőcukor/Banán/Kóla/Víz

Ja és nem nézték h. dobsz-e le kulacsot… Volt dögivel. Ez a verseny megéri a pénzét :)

Depó: szépen összeraktam a cuccaimat; rajtszám, sisak, szemcsi felakaszt bringára, futócipőbe zokni,  keró mellé.
A hobbit esete a neoprén ruhával
A fiúk a bányából
A víz max húsz fokos volt, ezért elkezdtem magamra cibálni a cápabőrt majd irány a sziget. A felhős, szeles idő ellenére a hangulat nagyon jó volt. A speaker folyamatosan kommentálta a fulltávosok eredményeit – ők már ekkor 2-3órája úton voltak. Átsétáltam a többi gladiátorral a szigetre, közben egy kb 45 éves első féltávos kollégát még utolsó pillanatban visszatessékeltem a depóba az úszósapkáért, így megúszta a diszkvalifikációt.

Könnyed melegítés majd belegázoltam a vízbe. Igyekeztem jobbra helyezkedni, hogy elkerüljem a zúzdát majd eldörrent az ágyú és indulás.
Az első pár csapásnál lejött, hogy ez más lesz, mint a medencés úszások – koromfekete víz, csak akkor látsz a bójákból valamit, ha kint a fejed. Elúsztam egy fotós mellett, aki ezt a sztár fotót csinálta rólam:



Majd az első bójánál bekeveredtem a zúzdába: mivel jobbszélen voltam ezért kis íven haladtam. Rugdalózó lábak, a te talpadhoz érő kezek, hideg, sötét víz, ha oldalt kipillantottam csak a felhőkkel beborított eget láttam, közben a poshadt víztől már majdnem felfordult a gyomrom – elképzeltem, ahogy pár száz éve a báró itt áztatta a zacsit.

Aztán eszembe jutott, hogy kb. 300 métert tettünk meg és én eddig csak jobb oldalon vettem levegőt (nem kellett fordulni, mint a medencében). Összekapartam maga és próbáltam a technikára koncentrálni. 10 csapásonként irányváltás, igyekeztem lassú, nyugodt csapásokkal siklásra bírni a testem. Hopp. Iszapba ért a kezem. A délről és északról egy-egy híd vezetett a szigetre, ezek alatt egyetlen kis boltíves átjáró volt a ~ 400 versenyzőre. Max 1 méteres vízmélység, felálltam és átsiettem a boltív alatt, majd a délnyugati szegletben újra úsztam. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy elkerüljem a dulakodást – nem akartam pazarolni az energiám – így viszont nagyon nagy íven haladtam és távolabb kerültem a fordítóktól. Mire az északi hídhoz (kb. 1 km) értünk már egész jól magamra találtam és már élveztem az úszást, elkaptam a ritmust, egyre kevésbé zavart a dulakodás, a déli híd közelében, 1,6 km-nél a jobb lábam rándult egy picit a görcstől. Pedig nem is toltam csőmaxon. Ez kicsit lehúzott… Émelygő gyomor, comb görcs. Ejj messze van még a vége.

Nyomultam előre, h. bezsebeljem az 1,8 km úszást majd kicaplattam a partra.
Az órámra pillantottam: elégedett voltam a 40perc körüli időmmel. A part első pár méterén szaladás közben megszabadítottam felsőtestem a neopréntől



   
Sztriptíz, kilenc, nyolc ...



Befutottam első depózásomra, Vizi szerkó letol (már alatta volt a bringás nadrág), Felhúztam a zoknit, cipőt, bringás felsőt, majd az övtáska, rajtszám, sisak is helyére került. Biankát leakasztottam majd kikocogtam a pályára, melynek első pár száz métere macskaköves volt.



Az első 5-6 km egy összekötő útszakasz volt Moritzburg és a ~27 kilométeres körök között, amiből 3at kellett letolnunk. Sajnos a pálya ezen szakaszán volt egy macskaköves rész, ahol az egyik kulacsom kirepült a helyéről, mire megálltam már egy szervező kislány ott is termett és kezembe nyomta a cuccot.
Megkezdtük a körözést óramutató járásával megegyező irányban. Igyekeztem tartani az előírt 10 méteres követési, 2 métereses előzési távolságot. A pálya dimbes dombos úton, néhol a Landstrassen, leggyakrabban a falvakat/szántókat összekötő (JÓ MINŐSÉGŰ, tiszta felületű) mezőgazdasági és bringa utakon vezetett. 1-2 kátyú volt csupán, azt a szervezők rikító-sárga festékkel megjelölték. A Kelet-nyugati irányú szakaszokon elég komoly emelkedők és szembeszél nehezítette az előrehaladásunkat, itt  30 alatti sebességeket tartottam. Viszont ahol enyhe lejtő volt ott toltam a pedált rendesen – 40 feletti tempó.

Az első körben ismerkedtem az útvonallal, csak a karórámat (adott időközönként frissítés) és a kormányra szerelt kilométerórát (sebesség, csapásszám) néztem.
Az első (elég komoly emelkedő utáni) frissítő ponthoz érve elkaptam egyet a felém nyújtott málnás ízesítésű HIGH5 gélek közül, gondoltam kipróbálom – korábban csak a Nestlé Power Bar termékeit fogyasztottam. Kellemesen csalódtam: ez a gél sokkal lágyabb, nincs az a maró, mindent elnyomó  erőteljes íz tőle a szádban.

Ezután következett a pálya leggyorsabb szakasza ahol 45-50 km/h sebességet elérve előztem le egy srácot. Közben egy PRO arc “Festhalten!” kiáltással, csepp alakú sisakban elzúzott mellettem. Beértünk egy faluba, ahol egy kislány biciklit tolva kirohant elém az út közepére, rémülten megállt, majd vacillált h. előre vagy hátra menjen tovább. Begőzöltem, “Vorsicht du arschloch..” üvöltés ami kurvanyázással fejeződött be :)  - közben satúHÓ, vissza gyí, patkófék –és éppen ki tudtam kerülni.

Lenyugodtam, mire azon kezdtem agyaltam, milyen zajos az épp engem előző keró, megnéztem a gépet, fekete carbon Planet X – épp ilyen volt tavaly Ádámnak -  amikor elém ért a csákó feltűnt, hogy HUN felirat van a  hátán
“Hajrá magyar srác!!!” üvöltöttem neki egyet, de ekkor tűnt fel, a “Buko…” névrészlet a mezén…
“Rajmund?!” kiáltottam újra. Ádám padavanjainak egyike…
Aztán egy “Hajrá Special SE!” harcikiálltás és Rajmi lelépett rólam (pedig ő fulltávon ment).

Átzúztunk néhány falun, majd elérkeztünk az emelkedőhöz ahova a szurkolók “voltak telepítve” (profi szervezés megint csak: buszjárat Moritzburg és a bringapálya között), ledobtam egy kulacsot Áginak (tudtam, h. az emelkedő után lesz frissítő), majd begyűjtöttem egy újat, gél arcba és mehettünk is a második körre.

Kicsit nagyobb volt a szembeszél ezért felfelé a 27-28 as tempók tartása is nehezebben ment. Az első frissítő előtt pár kilométerrel kiszúrtam egy arcot, aki az út menti fűben szerelte a keróját – bíztattam kicsit Biankát h. bírnia kell a versenyt. Ekkor már benyomtam a fél távra előírt szeletet is.

A harmadik körben talán mintha enyhült volna a keleti szél, így minden lejtős szakaszon sikerült 50es tempót kihozni a paripából. Betöröltem az utolsó frissítőket aztán jött a pálya végső, észak – déli irányú szakasza: próbáltam a pályán levő embereket otthagyni, volt egy srác, akivel folyamatosan előzgettük egymást, sajnos a sebességünk csak aluról súrolta a 30at.
Egyszemélyes szurkolótáboromhoz értem, amikor az utolsó kaptatót kellett megmászni. Elég nehezen ment a mosoly. A dombtetőn szóltam egy könyöklő nélküli sorstársnak, hogy vigyázzon a rajtszámára, mert már a fele leszakadt aztán a Moritzburgba vezető útszakaszon elléptem róla.

Második depózásomnál betoltam a Biankát a karámba, gyors pólócsere, sapka fel majd kisétáltam a tópartra ahol a futás kezdődött.

EdzőBá tanácsára lassú iramban kezdtem. Órámat csekkolva mértem a kilométeres részidőket: próbáltam a 6 perces ezreket tartani és ismerkedni a pályával.

Elég durva futópálya volt, ~7 km-es kör, első száz-kétszáz méter macskakő, azután aszfalt (a bringapályával megegyező szakasz), be az erdőbe ahol kavicsos majd erdei túraút, féltávnál (~3,8 km) frissítő, egy enyhe lejtő majd brutális (Rajmund is megemlegette) domb, vissza a tópartra; itt osztották a megtett körök jelzésérés szolgáló színes hajgumikat, kis zikk-zakk be a kastély parkjába, kavics.

Rolling thunder

A második körnél jobban odaléptem, próbáltam az 5, 5:30as tempót tartani. Találkoztam a sráccal, akivel bringán előzgettük egymást, kis szóváltás, kiderült h. neki is ez az első. Leléptem róla. Amikor féltávhoz értem, kezdtem szarul lenni. A hátam fájt, a csípőm felett szúrt, közben a hasam is görcsölt (nem tudtam hogy hasizom vagy gyomor issue). Többen leelőztek elég brutál tempóban, voltak akik a 3-4. körüket menték. Eléggé frusztrált voltam, mire jött az emelkedő. Kinéztem magamnak egy ősz hajú, Barcelona Maraton feliratú bácsit, próbáltam tartani vele a tempót. A kastély parkjában, az egyik bokor tövében egy hölgy csellózott, próbáltam a zenéből és a turisták bíztatásából új erőre kapni. A kör végén Ági várt újongva, a köridőm kb. 38perc volt, lepasszoltam az övtáskám neki (utólag nem is tudom miért volt nálam, talán a só tabi miatt), hogy szabaduljak a felesleges tehertől és nekifeszültem az utolsó körnek.

Az első, aszfaltos szakaszon szépen tartottam a tempót, viszont az erdőbe érve már nagyon ki voltam a hát és gyomorfájdalmak miatt. Néha azt éreztem, hogy egy kőtömböt cipelek a gyomromban, néha viszont a hasizmom “görcsölt” a feszített állapottól. Nem tudtam elég levegőt venni, mivel előre görnyedt állapotban futottam (pont mint a keszthelyi félmaraton végén). Próbáltam hátul összekulcsolni a két kezem, hogy így erőltessem magamra az egyenes hátú testtartást – így viszont nem lehet futni. “Érj el a 3,8as frissítőig, lazítasz kicsit, aztán csőmax és meg lesz a 6óra” - tunningoltam magam.

Elértem az utolsó frissítőhöz, már rég nem nyomtam géleket, most sem tettem. Csináltam pár törzsfordítást, de a hátam nem "roppant ki", a fájdalom csak egy picit enyhült. Azután lendületesen megindultam az utolsó pár kilométerre. Az erdei emelkedő visszavett a lendületemből, beállt a korábbi szenvedős állapotom és már csak arra koncentráltam, h. érjek be.

Leértem a tópartra, láttam a Barcelona-s bácsit (picit gyalogolt), be a kastélyparkba, itt csipogta el a hat órás időt a stopperem, aztán zihálva, örülve első triatlonista teljesítésemnek beestem a célba: 6:02

A célszalagot átlépve alig kaptam levegőt. Csak fél mondatokban tudtam beszélni Ágihoz.

Vegyes érzéseim voltak:

Örültem mert:

  • Megcsináltam az első féltávot vaze!!!
  • 40perc körüli úszás (1:30 a cél full távon)
  • 30km/h átlag egy kemény pályán bringával
  • Túléltem első triatlonversenyem nagyobb hibázás nélkül - jól ment a logisztika, depózások sikerültek, nem volt gond Biankával
  • Nem éheztem el, nem merültem ki fizikailag
  • Hatalmas élmény volt: 
    • Annak ellenére, h. az úszás kőkemény volt, mégis valamiért tetszett :) Talán a kemény küzdelem miatt.
    • Leginkább a bringán éreztem, h. az emberek lelkesítik egymást. 

Viszont tudtam, hogy

  • a hasfájásra (gélek? izomgörcs?) megoldást kell találni mert még extra 21km (összesen teljes maraton) nem ment volna. 
  • a hátfájás valami bringa beállítási issue, ami a korábbi ~100 km-es edzések alkalmával nem jött elő.
  • ha 13óra alatti időt szeretnék FULL távon akkor gyorsulni kell


Kiszúrtam Rajmundot, aki szenzációs, 9:53as időt ment a teljes távon – nem számítottam rá, hogy találkozni fogunk a célban. Picit beszélgettünk, ettem egy kis szénhidrátot, pakolás majd visszakocsikáztunk Drezdába a szállodába. Nyújtottam sokat, sétáltattam Ágit a hátamon aztán lassan elmúlt a fájdalom.


Másnap - vasárnap megnéztük "Elba Firenzéjét"
De laza...

MÁgi először...

MÁgi másodszor...

Vater Rhein & Mutter Mosel

Zwinger


2011. augusztus 13., szombat

Jákob kagylós pasta




Tegnap egy könnyű (~15 perc alatt elkészíthető), de annál egzotikusabb receptet próbáltunk ki, melynek legfőbb hozzávalója az a Szent Jakabról elnevezett kagyló, ami a compostellai zarándokút (el Camino) szimbóluma.





Hozzávalók:
  • 250g Pasta
  • 200g Jákob kagyló
  • 2dl Kókusztej
  • fej vöröshagyma
  • Citromfű
  • Fehérbors
  • Olivaolaj

Elkészítés:
Az olivaolajon dinszteljük meg a hagymát, fűszerezzük citromfűvel, majd adjuk hozzá a kagylót.

Amikor szépen átsült, öntsük hozzá a kókusztejet és főzzük 5 percig - sóval, feherborssal ízesítsük.


Ha a tészta megfőtt (al dente) keverjük össze a szósszal - érdemes a kagylóhúsokat ez előtt a művelet előtt egy külön edénybe félretenni, majd étkezéskor a pasta tetején szervírozni.

2009-es Somlói Apátsági Juhfarkkal párositottuk, nekünk bevált. Ez egy ásvanyos, testes, zamatos, száraz bor, magas maradékcukor tartalommal, ami szépen egyensúlyban van a viszonylag magas savtartalmával, ill kiváloan passzol a kókusztejes szószhoz.



Jó étvágyat!


2011. augusztus 10., szerda

Avagy ... #2 - Keszthelyi 21, Gyöngyös


Ez az otthonlét nagyon helyrepakolt mindkettőnket. A penteki belvarosi fesztivalt masnap a Daubnerben vezettuk le. Haboskave, juhturos & tokmagos pogi es fagyi, habzsi dozsi. :)





Ja es persze egy atlagos junius elejei hetfot feldobni Balcsi furdozessel es 2 turo rudival. Megfizethetetlen. :) 



Elotte meg sikerült összehozni az első személyes találkozót/edzést Ádámmal és Fessönnel. Az első benyomás elég meglepő volt. Nem alszik meg a számban a tej, de Ádám úgy pörgöt mint aki be-ekizett. 

Először fura volt az egész, első úszás körömön próbáltam megmutatni mire is vagyok képes... Kicsit gyakoroltuk a lassú, pulzuskímélő, laza úszást majd csináltunk pár nyújtó gyakorlatot közben Ádám olyasmikről beszélt h. "Egy tibeti barlangban, ingerek nélkül könnyű megtalálni a nyugalmat"
Hirtelen nem is tudtam, hogy Ágival osszebeszélt vagy mi? Mint utólag kiderült nem. A lényeg, h. igaza van.
Az röpke úszóedzés után keróra ültünk,  becsatlakoztam Fessön pörgetős bringaedzésébe,  teleportáltunk Szlovákiába és nyomtuk is a pedált. Ádi kicsit konfigolt a bringámon majd levezetés/nyújtás közben jött a hétvégi félmaraton taktikájának megbeszélése.

 Félmarathon Keszthely - Első komoly megmérettetés tavaly óta.
Eléggé izgultam, a három 2011es verseny közül talán ettől paráztam a legjobban, mivel bizonyítani szerettem volna hazai pályán. Ebben az évben még nem futottam 21km-t, annyit tudtam hogy fittebb vagyok mint a korábbi években.
Álomhatár 1:30, előző PB 1:43volt (szintén Khelyen). Ha valakii kérdezte diplomatikusan csak annyit mondtam 1:40alatti időre hajtok.

Ádámtól személyes találkozónk alkalmával megkaptam a taktikát, táplálkozásra, részidőkre vonatkozó utasításokat.
Megindult a verseny, az első 2 km-en már éreztem hogy nem lesz örömfutás. A júniusi hőséghez magas páratartalom társult.  A megbeszélt részidőket elég komoly nekifeszüléssel tudtam csak hozni, sajnos volt 5-6 km ahol 10-20 másodperccel lassabb voltam (Keszthely, Lehel utca = domb) a kelleténél.

A 9-10. kilométertől már eléggé vörös zónáztam, izzottak a combizmaim, erős 85%on dolgoztak a dugattyúk, kiadtam magamból mindent, ahol kellett frissítettem.

Ha verseny van próbálom jóarc-ra venni a figurát ami a közönséget és a bajtársakat illeti. Próbálom egy-egy mosollyal, valami (abban a pillanatban) vicces(nek tűnő) beszólással lelkesíteni a többieket, megköszönni a szurkolást. Most is így volt. 
Több ismerős szerint könnyedén repesztettem, nem látszódott ezek szerint milyen küzdelem zajlott bennem (vajon bírni fogom a tempót, elég lesz az erő vagy vegyek vissza?). Utsó pár kilométeren Csabi barátom és 2,5éves kisfia kísért bringán  :-) fel a dombos Lehel utcán, szivacs vízbe, majd arctörlés, Kastély, nyomtam egy kis gélt a számba... Marta a szájpadlásom az erős, propoliszhoz hasonlító íz. Próbáltam nem figyelni rá, át a fő utcán, amennyire tudtam igyekeztem erőt meríteni a hangulatos szakaszon. Deák Ferenc utca, le Kossuth utca...

 Beütött valami... Gyomrom összeugrott a fájdalomtól amire hasizmom görccsel reagált. Hirtelen nem is tudtam melyik fáj. Kb 1-1.5 kilométer volt hátra, próbáltam csőmaxon tolni viszont ezekkel a fájdalmakkal csak kissé görnyedt testtartásban tudtam csak futni, ami a sebesség rovására ment. A parkban nekifeszültem még egy kicsit, meghúztam a tempót, de elég jó iramban, 1:37es eredménnyel értem a célba.

Az érem átvételét követően az Erdinger-es pulthoz vettem az irány :-) 
Az izotóniás söröcske helyrehozott gyomorügyileg, már csak pihegtem és vártam a srácokat.

Többen is megkérdezték, mi lesz Atádon, ahol dupla ilyen táv lesz + 3.8 úszás és 180 km kerón :) Balgák... Minden távon más az erőbeosztás...

Ádámnál megtanultam, h. a 30perces sprint edzések sokszor gyilkosabbak mint az 1-1.5órás 10++ km-es távok..
Egyfelől szomorú voltam, mivel csak 6percet javítottam a Personal Best féltávomhoz képest, másrészt tudtam h. kiadtam magamból mindent aznap - az elkövetkezendő 2-3napban is éreztem a combom. Ez elegendő feedback volt.


A félmaraton délutánján Ágival és anyáékkal elmentünk a szigligeti Szt Antal pincészethez egy könnyed borkostolóra/vacsira, uh atadom a szot Aginak. :)
Gyonyoru helyen voltunk, mindenkinek csak ajanlani tudom. Pazar kilatas a Balcsira, kellemes lugasos kiulos resz ill szepen kialakitott pince. 


Borkostolasnal nem szeretem ugyan, de most megis kezdesnek bevallaltuk a pinceszet sajat palinkajanak a megkostolasat is. Remek valasztas volt, az agyas barack hihetetlenul izletes, semmi karc, mellekiz nincs benne. Minden tulzas nelkul az egyik legjobb palinka amit valaha ittunk. A 2006-os Vulcanus torkoly is vetekszik vele, sajnos abbol mar csak kostolni lehet, vasarolni nem mert olyan keves maradt belole (na nem miattunk..).


Ezek utan 5 bort kostoltunk meg: 

  • 3 feher: Olaszrizling 2010, Szurkebarat 2010, Vulcanus 2009
  • 1 rose cuve 60% cabarnet sauvignon & 40% pinot noir
  • 1 voros: 2008-as pinot noir.

Nem reszleteznem most mindet, csak a legkiemelkedobbet, a Vulcanust. Ez a remekmu igazabol a Szatmari Pinceszet szerzemenye, ahol Szanto Zsolt, a Szent Antal Pinceszet borasza is kozremukodik. A Vulcanus viszonylag ritka szamba meno hibrid, szurkebarat es a budai fajtak keresztezesebol, eredetileg badacsonyi prototipus. Botermo fajta, de a pinceszet komoly hozamkorlatozas mellett kesziti a nedut, mely megfelelo savtartalmu, testes, szep kerek. Olyannyira hogy jol be is raktaroztunk belole, ill arra jutottunk h az eskuvoi asztalunkon a helye. :) Semmi tulcifrazas, agyonbarikkolas nincs benne, "egyszeruen" egy korrekt vastag, olajos, asvanyos, jo ivasu, de megis tartalmas bor, ami nincs tularazva. Jo ranezni, jo megillatozni (mez, virag, deli gyum.), megizlelni (selymes textura, kozepesen hosszu utoizzel). BOR. Ennyi.


Az otthoni "vakációzás" jól telt, sok dolgot elintéztünk az esküvő kapcsán.
Volt idő NYUGODTAN edzeni is - mentek az úszások - Keszthelyen összefutottam volt tesitanárommal aki a város ifjú triatlétáit edzi. Jót beszélgettünk, mondott néhány okosságot: 

  • "Atádon vannak akik bringavázra ragasztott szendviccsel nyomják le a távot" 
  • "14órán belül nagyon jó az IM teljesítése amatőr szinten".
  • "A vízből úgy kell kijöjj, h. az úszástól el se légy fáradva"
  • Bringa után érdemes lazítani és egyből nem nekimenni a futásnak


Tekertem párszor a Keszthely - Várvölgy útvonalon, felkúsztam a badacsonyi kedvenc emelkedőmre:



Keszthelyen van egy idős szabó - Feri bá - akihez az ügyes bajos farmereinket szokta vinni a család. Ezúttal mi vittuk el az öreg bácsikához a tengerentúlon vásárolt Levi's-eket.
Nehéz kezdet után - alig ismert meg, bár 83 évesen ez annyira nem lep meg - nagyon jó témákról beszélgettünk:
A bácsika '56ban le kellett lépjen az országból, mivel utánpótlást, élelmiszert szállított önkéntesen a budapesti szabadságharcosoknak.  Mesélte h. pár évet lehúzott az IKEA szülőhazájában, közben az asszony meg 2 gyerek Keszthelyen. Pénzt sportolókon keresztül juttatott haza - belegondolni is durva, ma amikor már a telefonodról tudsz utalni. Igyekezett beilleszkedni, volt jó munkája, hétvégente a fjordokban kajakozott vagy a hegyekben vadászott. Mesélte, h. még feleség jelölt is akadt vagy hat :-) de az embernek egy a becsülete.


Végül hazajött. Az öreg ma is nyaranta lejár kajakozni a Balcsira. Elmesélte a napirendjét: 5kor kel, reggeli után megfőzi az ebédet, 7től délután egyig dolgozgat a műhelyében, azután meg olvas. Le a kalappal. Én télen, amikor korán jártam úszni alig bírtam 5:40kor felkelni.
Egy dologra mutatott rá Feri bá, amit aztán Botival is lederiváltunk: az ember csak akkor nem épül le, ha folyamatosan edzésben tartja magát mind szellemileg, mind fizikailag. Mindig kellenek új célok, kell a munka, kellenek a maratonok, félmaratonok, a pofonok hogy legyen lehetőséged újra talpra állni, mert ha ez nincs, bedarál az élet.


Az öregnek megjegyeztem, hogy azért mi sokkal könnyebb helyzetben vagyunk, mint ők a '40-es '50-es években, mert akkor háború volt. Erre ő: "Egy fenét. Az idegek harca rosszabb mint a háború." Mar csak az ilyen mondatokert is erdemes hozza vinni a nadragokat kurtitani..


Ádám és Feri bá, u. azokról a dolgokról beszélt valahol és ez nagyon megnyugtatott. Ha nincs módod elutazni Tibetbe, akkor magadnak kell megtalálnod a barlangod a budapesti forgatagban.   


Szerda este visszautaztunk Pestre, másnap hajnalban vittem Ágit Ferihegyre, mert céges ügy miatt egy napra Hamburgba kellett repülnie. Pont ekkor volt az EHEC para is, ami ugye epp onnan eredt, nem szivesen engedtem el. Aznap voltam úszni Pesten, toltam 2km freestyle-t EdzőBá' utasításait követve - lassú, hosszú csapások. Majd egy Gellért futás, aztán este 10kor irány Ágiért s utana megkostultunk meg 1 soriket is a cseh sorfesztivalon az eredmelyes munkanapja lezarasakent. Elni tudni kell. ;)


Pénteken lementünk Gyöngyösre és megkezdtük a szervezkedést a hétvégére: a két család szerett volna találkozni az esküvő előtt. :-) 

Szombat reggel egy Gyöngyös - Jászberény - Gyöngyös karikával inditottam: 30-32 km/h átlag simán ment, na ez aztán tényleg olyan sík terep volt mint az asztallap. A Gyöngyösre vezető úton beugrottam nagymamámhoz, gondoltam bemutatom Biankát. A kapu előtt álltam vigyorogva mint a tejbe tök, amikor jött öcsém komor arccal ajtót nyitni, aztán hamar felvilágosított, h. gáz van. Előző este, érkezés és vacsora után még minden rendben volt mamámmal, viszont reggelinél a tányérba szerette volna a teát önteni, meg beszéd helyett csak "etet-etet" szavakat ismételgette összefüggéstelenül. OMG.
Doki kijött, mama mentővel kórházba majd Egerbe CT-re, közben Bianka és én vissza Gyöngyös. Az aznap nagyjából a készülődéssel telt. Másnap kórház. 


Megtörtént a családlátogatás :-) Csúszott a fröccs (az apukak vittek a palmat) meg a bogracsgulyás ill a jo kis hazisutik. A varakozast felulmulta a hangulat, erdemes volt annyit keszulni, s kitartani a bogracsozas mellett annak ellenere h vihart josoltak.





Masnap megmásztam a  Kékest, majd  "downhill" vissza Ágiékhoz és 1óra futás. Csapatás közben valamiért fájt a hátam. Próbáltam tenni rá, pedig utólag kiderült, h. jobban kellett volna erre a jelre figyelni... lásd MoritzBurg... 


Ja a szerpentineken meg összefutottam apa középiskolai barátjával, az ex-válogatott birkózóval, a Lajossal.
Sástó és Füred között kerekezett az öreg felfelé, gyöngyöző homlokkal, Scooter szemcsiben, kukásmellényben, a rozsdás kormányra akasztott tornazsákkal,  egy nyikorgó, jobb napokat is megélt mountain bikeon, ... vicces volt az összkép de maximális respect, h. 54 évesen nekimegy a Mátrának az előző esti buli után. 
Egyébként Lajosnak köszönhetem, h megszerettem a futást. '97-ben, 17évesen vele kezdtem meg első futóedzéseimet közös nyaralásunk alkalmával.


A Mátra mászás után összehoztunk egy könnyed nyarsalast Ági gyöngyösi barátaival. Csúszott a fröcsike és nyárson sült szalonna.




Ezekkel a magyarországi edzésekkel a hátam mögött biztos voltam benne, hogy jól sikerült felkészülnöm a moritzburgi féltávra. Ill sikeresen megismertettük a 2 családot egymással, s mint aki dolgat jol vegezte, visszavezettünk Frankfurtba.


Folyt köv...