2010-10-31:
Utoljára 2007 szeptemberében (negyedik alkalommal) futottam le a maratoni távot, majd pár héttel később begyűjtöttem egy bokatörést. Felépülésem után, 2008 őszén fogtam bele újra a hosszú (10+ km) távok futásába és 2009 tavaszát már teljes formában kezdtem – lefutottam életem legjobb féltávját (1:43), felkapaszkodtam a Kékesre (1:09) és alig vártam, hogy ősszel Budapesten végre 4 óra körüli idővel lefuthassam a teljes távot. A verseny előtti hét péntekén regisztráltam a versenyre, aztán másnap úgy ébredtem, mint aki lenyelt egy zsilett pengét, másnapra 40 fokos lázzal vacogtam a takaró alatt. 2009 maraton SKIPPED L
Idén tavasszal áttettem székhelyem Frankfurtba, ami a felhőkarcolókkal tarkított külső mögött igazi futóparadicsomot takar: rengeteg park, erdő, a várost ~70km-es bringa/gyalogút öleli, de mehetsz akár a Majna parti sétányra is futni 10 km-es köröket. Ami számomra a legkedvezőbb: a lakásunktól egy köpésre 3 db atlétika pálya (salak, rekortán) is található.
Utoljára 2007 szeptemberében (negyedik alkalommal) futottam le a maratoni távot, majd pár héttel később begyűjtöttem egy bokatörést. Felépülésem után, 2008 őszén fogtam bele újra a hosszú (10+ km) távok futásába és 2009 tavaszát már teljes formában kezdtem – lefutottam életem legjobb féltávját (1:43), felkapaszkodtam a Kékesre (1:09) és alig vártam, hogy ősszel Budapesten végre 4 óra körüli idővel lefuthassam a teljes távot. A verseny előtti hét péntekén regisztráltam a versenyre, aztán másnap úgy ébredtem, mint aki lenyelt egy zsilett pengét, másnapra 40 fokos lázzal vacogtam a takaró alatt. 2009 maraton SKIPPED L
Idén tavasszal áttettem székhelyem Frankfurtba, ami a felhőkarcolókkal tarkított külső mögött igazi futóparadicsomot takar: rengeteg park, erdő, a várost ~70km-es bringa/gyalogút öleli, de mehetsz akár a Majna parti sétányra is futni 10 km-es köröket. Ami számomra a legkedvezőbb: a lakásunktól egy köpésre 3 db atlétika pálya (salak, rekortán) is található.
Májusban a cégünk szervezésében részt vettem egy 5km-es utcai futóversenyen, ami a maga 73 000 résztvevőjével Európa talán legnagyobb futó rendezvénye. Akkor már tudtam, hogy be fogok nevezni a frankfurti maratonra.
Júliusban kezdtük meg a felkészülést Ádámmal, a fő hangsúlyt a futásra helyeztük. Bár a heti edzésidőm kb. csak egy órával nőtt, a korábbi heti kb. 3 alkalmat lecseréltük több rövidebb (30-40perces), de intenzívebbre. Ádám javallatára beszereztem két kettlebellt. Az első edzéstervembe szerepelt még úszás és minimál bringázás, ebből az úszás úgy 3 hete állt be, a bringázás megmaradt munkába járás/hétvégi laza tekerések szintjén.
Kicsit átstrukturáltuk az étrendemet is J A német „konyhaművészet” olyan finomságairól kellett lemondanom (nem mindig sikerült), mint a tökmagos croissant, a bajor perec (laugen brezel) és a krumplisaláta – NO CHO! Szerencsére Frankfurt nem tipikus német város, így számtalan náció konyhája megtalálható a városban – a változatosságra nem panaszkodhatok és minden beszerezhető.
Az edzés és étrend mellett persze voltak egyéb kihívások is: barátnőm állásinterjúkra járt, a lakás ügyeinek intézése, mindeközben az új kétnyelvű (német, angol) munkahelyen nekem is bizonyítani kellett rátermettségemet (újfajta szerepkör, túlóra hegyek).
Szeptember elején regisztráltam a versenyre. Ádámmal beterveztünk egy-két szimulációs futást is a nagy nap előtt – volt ami jól, volt ami kifejezetten rosszul sült el (pl.: eléhezés, saját hibámból). Számomra már itt kiderült, mennyit számít, hogy van mellettem személyre szabott segítség és nem nekem kell kikísérletezni a dolgokat.
Az idő előrehaladtával nagyon a maratonon kattogtam, kicsit talán túl is paráztam a dolgot (szokásom sajnos): nem szerettem volna holmi torokfájásból induló betegség miatt bebukni ezt az eseményt is. Az utolsó héten felsőbb utasításra visszafogottan edzettem: ugyanazt csináltam, mint máskor, csupán félgőzzel.
Verseny előtti nap megkaptam a rajtcsomagot. Mivel először 4 órás szintidőt jelöltem meg, olyan részidő kiosztást kaptam, amin a 40-es táblát 3:44nél kellett volna hogy elérjem. Kértem egy extra 3:59-es matricát is a karszalagomra.
Aznap este beszélgettünk egy kicsit Ádámmal. Amikor azt mondta szerinte simán 4 órán belül leszek, iszonyatosan meglepődtem és minden teljesen új dimenzióba helyeződött. Kaptam pár időjárásfüggő öltözködési és frissítési tanácsot – hasonló lehet, amikor a Forma1-es csapatnak kiadják az ukázt a verseny előtt. Mivel soha nem voltam versenysportoló, ez az új, profi hozzáállás iszonyatosan megdobta az önbizalmam.
Vasárnap reggel már nyugodt voltam, megreggeliztem, összekészülődtem, majd Ágikával kimentünk a rendezvény területére.
13 000 futó indult el a szikrázó napsütésben, 10 fokban a Frankfurt Messe-től október utolsó napján 10:00kor. Igyekeztem tartani magam mindenben ahhoz, amit előző este tréneremmel megbeszéltünk. 10 kilométerig a 4:00-ás táborban futottam, bár az iramfutót már korán lehagytam és az 5 és 10es kilométereknél feltűnt, hogy percekkel jobb vagyok az előirányzott időknél. Próbáltam picit visszafogni magam, de minden nagyon sima volt – légzés rendben, lábaim nem fájtak. Élveztem az utazást, a belvárosi utcákon való cikázást, megtapsoltam az út szélén játszó zenekarokat. Kb. 11nél jártunk, amikor egy !!!mezítláb!!! futó lengyel kollégát éljeneztünk.


22-nél továbbra is tűző napsütés és 15 fok, elhagytam a 3:44-es tábort. Ha a gondolataim nem voltak a helyükön, egy pillanat alatt sikerült helyrebillentenem magam, elképzeltem, ahogy 3:35-40 körüli idővel futok be a célba. Aztán az útszéli „Dí zind di drájfírundfírziher”-ből rájöttem, hogy mégsem szakadtam le annyira, mint képzeltem. Korábbi maratonjaimon 32-nél indult meg a vég kezdete. Most sokkal jobban voltam, bár kisebb fejtörést okozott, hogy az utolsó saltstick-et ott dobjam be, vagy 34-nél, végül az utóbbinál maradtam. Együtt futottunk az iramfutóval, néhol már nagyon elegem volt a futókból, akiket kerülgetni kellett, de a szemem sarkából mindig követtem az emberem.
Úgy beszéltük meg Ádámmal, hogy az utolsó 10 kilométeren már csak kólával és szőlőcukorral frissítek és az simán bevisz a célba. Sajnos az első kólás állomás sokat váratott magára: 36-nál osztották, szőlőcukor helyett csak banán volt, amit inkább kihagytam.
Itt jött el a holtpont: éreztem, hogy egyre nehezebben tartom az emberem. Sok laikus mondja, hogy 42 kilométert megcsinálni nem nagy dolog, elkezdesz futni és kész J A szervezeted megszokja J A maraton számomra mindig 30 kilométer felett kezdődött. Ezúttal 36 után jött el az a pont, amikor az egész testem ÁLLJ-t kiáltott, mivel „BRAIN IS THE WEAPON” vergődtem tovább. Kőkemény küzdelem, innen nem volt örömfutás már, bár próbáltam a pozitív dolgokra koncentrálni. Figyeltem a lépteimre, a tüdőm izzott, de amikor egy zenekar mellett elfutottam, próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra és tapssal bíztattam őket és magam. Alig vártam, hogy vége legyen utolsó belvárosi kószánknak, a sarkokon túl az újabb frissítőállomásokat kémleltem. Aztán pont az irodánk előtt, 38-nál jött az újabb: víz és izotóniás ital volt csak – NO COKE. Ittam egy kicsit és gyűrtem tovább. 39, Frankfurt Hauptwache, 40 újabb frissítő, végre kólával. Az órámra pillantva tudtam, hogy bármi is lesz, 3:50 alatt beérek. Rengeteg jelentett, amikor az út széléről vadidegenek kurjongatták, a rajtszámom láttán, hogy „Du schaffst es Tamás”. Mosolyra nem nagyon volt erőm, max egy felfelé mutató hüvelykujjal köszöntem meg a gesztusokat. 41, rákanyarodtunk az utolsó kilométerre. Igyekeztem az árnyékban haladni, a kordon közelében. Bal combom kicsit rándult egyet, görcs, próbáltam nem tudomást venni róla és nem megállni, korábbról tudom, ez soha sem megoldás. Aztán egy éles balkanyar után megtettünk 50 métert a szikrázó napsütésben és beléptem a frankfurti Festhalle-ba. Dübörgő basszus, egekbe szökkenő kezek, villódzó fények, beléptem a célvonalon, tettem pár lépést, mert nem hittem el, hogy áthaladtam a chip kontrollon aztán a sűrű tömegből rájöttem: MEGCSINÁLTAM.
Leállítottam a stopperem és megálltam. A kijelző 3:47:14-es felirata egy pillanatra feledtette velem a görcstől összeugró combom fájdalmát J Megvan az ötödik. 4:21 volt korábbi legjobb időm. Ez azt hiszem, magáért beszél.
Köszönöm Ádámnak a tanácsokat, Áginak a kitartást és mindenkinek a bíztatást.
Így másfél nap távlatából is nagyon örülök az eredményemnek és igen, tegnap kicsit a fellegekben jártam. Viszont holnaptól folytatjuk a munkát: „Take it to the next level”
A rendezvényről pár szó:
A budapesti és prágai utcai futóversenyekkel összevetve ez a maraton volt a legprofibb: 5 kilométerenként chip kontroll (2007-ben ha jól emlékszem Pesten csak féltávnál volt), minden ellenőrzőpontnál videokamera a kapu jobb és bal oldalán – a felvételek már kint figyelnek az interneten J Nem untatlak vele benneteket, mert a tömegben én is alig szúrtam ki magam még a finishben is.
A részletes eredmények:
Person
Startnummer | 7816 |
Altersklasse | M30 |
Name | Uracs, Tamas (HUN) |
Verein |
Renninfo
Halb 1 | 01:47:16 |
Halb 2 | 01:59:56 |
Platz (M/W) | 3726 |
Platz (AK) | 452 |
Zielzeit (Netto) | 03:47:12 |
Zielzeit (Brutto) | 03:55:40 |
Split | Tageszeit | Zeit | Diff | min/km | km/h |
5 km | 10:34:50 | 00:25:44 | 25:44 | 05:09 | 11.66 |
10 km | 11:00:57 | 00:51:50 | 26:06 | 05:14 | 11.49 |
15 km | 11:25:26 | 01:16:20 | 24:30 | 04:54 | 12.25 |
20 km | 11:50:28 | 01:41:21 | 25:01 | 05:01 | 11.99 |
Halb | 11:56:22 | 01:47:16 | 05:55 | 05:24 | 11.13 |
25 km | 12:17:06 | 02:07:59 | 20:43 | 05:19 | 11.30 |
30 km | 12:43:35 | 02:34:29 | 26:30 | 05:18 | 11.33 |
35 km | 13:10:06 | 03:01:00 | 26:31 | 05:19 | 11.31 |
40 km | 13:42:00 | 03:32:53 | 31:53 | 06:23 | 9.41 |
Nettó | 13:56:18 | 03:47:12 | 14:19 | 06:32 | 9.20 |