Avagy ... # 3 - Moritzburg - féltáv

Előzmények 1. rész
Előzmények 2. rész

Pünkösd utáni kedden indultunk vissza Frankfurtba Magyarországról. A kocsiút közel 14 órás volt a budapesti és parndorfi kitérők miatt – így éjfélre értünk haza.
Szerdán céges szervezésben részt vettünk Krisz barátommal a JPMorgan Corporate Challenge-en ami egy évenként megrendezett 5,4 km-es utcai futóverseny. Már vagy egy órával rajt előtt lementünk a térre, ahol az esemény kezdődött, viszont már késő volt ahhoz, hogy a rajtvonal közelébe férkőzzünk. Tavaly is a startpisztoly eldörrenése után !!!40 perccel!!! léptem át a rajtvonalat. Közel 70 000 ember indult ezen a mókán.
Próbáltam lazán menni, nem erőltettem a dolgot: elég veszélyes ilyen tömegben futni, sok vérző/sérült lábszárú sporttársat láttam és nem akartam kockáztatni: ~25perc lett.
Időközben Ádámmal is beszéltem az fél-ironman taktikáit illetően (öltözködés, melegítés, energiabeosztás, frissítés), minden apró utasítását lejegyzeteltem. A versenyinfókat is kinyomtattam. Csütörtök este megkezdtem a bepakolást életem első triatlonversenyére. Egy kolléga búcsú vacsoráját ki kellett hagynom emiatt, de így is elég sűrű volt a program.

Összeraktam a cuccaim:
Úszás:

• Neoprene (Ádám egyik kapcsolatán keresztül szerváltam egy korábban tesztüzemben kb 2x használt cápagúnyát)
• Szemcsi 
• biztonsági fürdőnadrág (ha neoprene tilalom lenne)

Bringa:

• keró
• mérőműszerek (csapásszámláló, km óra)
• Vázra szerelhető kistáska
• szerszámok
• pumpa
• imbusz
• tartalék belső
• Sisak ( it’s a MUST!!!)
• Napszemcsi
• Kesztyű (ezt végül hagytam)
• Cipő
• Zokni
• Bringás felső

Futás:

• Cipő
• Futó felső
• Sapka

Kaják: italok, gélek, szeletek, kulacsok

Pénteken még dolgoztunk, aztán korán (17:00kor) leléptem majd elindultunk Drezdába. Ági vezetett én próbáltam teljes gőzzel a versenyre fókuszálni. Tanulmányoztam a pályaleírást, memorizáltam a taktika részleteit, próbáltam felidézni mikor mit kell csinálnom, összeírtam Áginak a térképre a várható részidőimet, hogy majd mikor hol tud szurkolni.
Elég vacak út volt, több dugóba is belefutottunk – pl.: 23:15-kor leállt a forgalom a pályán, mert 4 kocsival előttünk helyszínelés (teljes pályazár) volt. ~40-50perc várakozás, séta. Szerencsére teljesen nyugodt tudtam maradni.
Volt vagy hajnali egy mire megérkeztünk a drezdai szállásunkra :S
Fejben már teljesen a versenyen kattogtam. Álmomban is triatlon szerkókat pakoltam.

Szombat 6:30körül csörgött az óra. Megreggeliztünk a szállodában, majd kocsiba ültünk és kb. 20perc múlva Moritzburgban voltunk.

Moritzburg

A moritzburgi eseményt nagyon ajánlom, ha egy különleges versenyre vágysz. A szigetre épült barokk vadászkastélyt délről Moritzburg, a többi oldalról hangulatos erdő veszi körül.

Tomi épp bringát konfigol

A kocsinál összeraktam a kerót, felszereltem, bekonfigoltam a mérőkütyüket, átvettem a rajtcsomagot, bepakoltam az utazótáskába, amit a depóban később leadtam, szépen összekészítettem a cuccaimat. Közben utolsó verseny előtti morzsáimat majszoltam majd bedepóztam.

Alig hittem el, h. minden a helyén volt és működött.

"Örülünk, Vincent?" 

Már ekkor feltűnt, hogy a német sporttársak nem játszanak. Mindent a legkomolyabban csinálnak. A profik rendes TT/Tri bringával küldték, a legtöbb ember könyöklővel szerelt versenykeróval. 1-2en voltunk csupasz versenybringával – extension nélkül.

A szervezés nagyon profi volt:
 1depós pálya, bringán 600 szint volt a 90km-ben, a rajtcsomagban volt póló, sapka, szokásos szóróanyagok, rajtszámok (sisakra, keróra, versenyzőre), úszósapka (kötelező). Már előre megkaptuk a frissítők leírását, melyik szakaszon (futás/bringa), mit hol osztanak:


Bringán: Víz/ISO/Gél/Bar/Szőlőcukor/Banán/Víz
Futásnál: Víz/ISO/Gél/Bar/Szőlőcukor/Banán/Kóla/Víz

Ja és nem nézték h. dobsz-e le kulacsot… Volt dögivel. Ez a verseny megéri a pénzét :)

Depó: szépen összeraktam a cuccaimat; rajtszám, sisak, szemcsi felakaszt bringára, futócipőbe zokni,  keró mellé.

A hobbit esete a neoprén ruhával

A fiúk a bányából

A víz max húsz fokos volt, ezért elkezdtem magamra cibálni a cápabőrt majd irány a sziget. A felhős, szeles idő ellenére a hangulat nagyon jó volt. A speaker folyamatosan kommentálta a fulltávosok eredményeit – ők már ekkor 2-3órája úton voltak. Átsétáltam a többi gladiátorral a szigetre, közben egy kb 45 éves első féltávos kollégát még utolsó pillanatban visszatessékeltem a depóba az úszósapkáért, így megúszta a diszkvalifikációt.

Könnyed melegítés majd belegázoltam a vízbe. Igyekeztem jobbra helyezkedni, hogy elkerüljem a zúzdát majd eldörrent az ágyú és indulás.
Az első pár csapásnál lejött, hogy ez más lesz, mint a medencés úszások – koromfekete víz, csak akkor látsz a bójákból valamit, ha kint a fejed. Elúsztam egy fotós mellett, aki ezt a sztár fotót csinálta rólam:

Majd az első bójánál bekeveredtem a zúzdába: mivel jobbszélen voltam ezért kis íven haladtam. Rugdalózó lábak, a te talpadhoz érő kezek, hideg, sötét víz, ha oldalt kipillantottam csak a felhőkkel beborított eget láttam, közben a poshadt víztől már majdnem felfordult a gyomrom – elképzeltem, ahogy pár száz éve a báró itt áztatta a zacsit.

Aztán eszembe jutott, hogy kb. 300 métert tettünk meg és én eddig csak jobb oldalon vettem levegőt (nem kellett fordulni, mint a medencében). Összekapartam maga és próbáltam a technikára koncentrálni. 10 csapásonként irányváltás, igyekeztem lassú, nyugodt csapásokkal siklásra bírni a testem. Hopp. Iszapba ért a kezem. A délről és északról egy-egy híd vezetett a szigetre, ezek alatt egyetlen kis boltíves átjáró volt a ~ 400 versenyzőre. Max 1 méteres vízmélység, felálltam és átsiettem a boltív alatt, majd a délnyugati szegletben újra úsztam. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy elkerüljem a dulakodást – nem akartam pazarolni az energiám – így viszont nagyon nagy íven haladtam és távolabb kerültem a fordítóktól. Mire az északi hídhoz (kb. 1 km) értünk már egész jól magamra találtam és már élveztem az úszást, elkaptam a ritmust, egyre kevésbé zavart a dulakodás, a déli híd közelében, 1,6 km-nél a jobb lábam rándult egy picit a görcstől. Pedig nem is toltam csőmaxon. Ez kicsit lehúzott… Émelygő gyomor, comb görcs. Ejj messze van még a vége.

Nyomultam előre, h. bezsebeljem az 1,8 km úszást majd kicaplattam a partra.
Az órámra pillantottam: elégedett voltam a 40perc körüli időmmel. A part első pár méterén szaladás közben megszabadítottam felsőtestem a neopréntől

   

Sztriptíz, kilenc, nyolc ...

Befutottam első depózásomra, Vizi szerkó letol (már alatta volt a bringás nadrág), Felhúztam a zoknit, cipőt, bringás felsőt, majd az övtáska, rajtszám, sisak is helyére került. Biankát leakasztottam majd kikocogtam a pályára, melynek első pár száz métere macskaköves volt.



Az első 5-6 km egy összekötő útszakasz volt Moritzburg és a ~27 kilométeres körök között, amiből 3at kellett letolnunk. Sajnos a pálya ezen szakaszán volt egy macskaköves rész, ahol az egyik kulacsom kirepült a helyéről, mire megálltam már egy szervező kislány ott is termett és kezembe nyomta a cuccot.
Megkezdtük a körözést óramutató járásával megegyező irányban. Igyekeztem tartani az előírt 10 méteres követési, 2 métereses előzési távolságot. A pálya dimbes dombos úton, néhol a Landstrassen, leggyakrabban a falvakat/szántókat összekötő (JÓ MINŐSÉGŰ, tiszta felületű) mezőgazdasági és bringa utakon vezetett. 1-2 kátyú volt csupán, azt a szervezők rikító-sárga festékkel megjelölték. A Kelet-nyugati irányú szakaszokon elég komoly emelkedők és szembeszél nehezítette az előrehaladásunkat, itt  30 alatti sebességeket tartottam. Viszont ahol enyhe lejtő volt ott toltam a pedált rendesen – 40 feletti tempó.

Az első körben ismerkedtem az útvonallal, csak a karórámat (adott időközönként frissítés) és a kormányra szerelt kilométerórát (sebesség, csapásszám) néztem.
Az első (elég komoly emelkedő utáni) frissítő ponthoz érve elkaptam egyet a felém nyújtott málnás ízesítésű HIGH5 gélek közül, gondoltam kipróbálom – korábban csak a Nestlé Power Bar termékeit fogyasztottam. Kellemesen csalódtam: ez a gél sokkal lágyabb, nincs az a maró, mindent elnyomó  erőteljes íz tőle a szádban.

Ezután következett a pálya leggyorsabb szakasza ahol 45-50 km/h sebességet elérve előztem le egy srácot. Közben egy PRO arc “Festhalten!” kiáltással, csepp alakú sisakban elzúzott mellettem. Beértünk egy faluba, ahol egy kislány biciklit tolva kirohant elém az út közepére, rémülten megállt, majd vacillált h. előre vagy hátra menjen tovább. Begőzöltem, “Vorsicht du arschloch..” üvöltés ami kurvanyázással fejeződött be :)  - közben satúHÓ, vissza gyí, patkófék –és éppen ki tudtam kerülni.

Lenyugodtam, mire azon kezdtem agyaltam, milyen zajos az épp engem előző keró, megnéztem a gépet, fekete carbon Planet X – épp ilyen volt tavaly Ádámnak -  amikor elém ért a csákó feltűnt, hogy HUN felirat van a  hátán
“Hajrá magyar srác!!!” üvöltöttem neki egyet, de ekkor tűnt fel, a “Buko…” névrészlet a mezén…
“Rajmund?!” kiáltottam újra. Ádám padavanjainak egyike…
Aztán egy “Hajrá Special SE!” harcikiálltás és Rajmi lelépett rólam (pedig ő fulltávon ment).

Átzúztunk néhány falun, majd elérkeztünk az emelkedőhöz ahova a szurkolók “voltak telepítve” (profi szervezés megint csak: buszjárat Moritzburg és a bringapálya között), ledobtam egy kulacsot Áginak (tudtam, h. az emelkedő után lesz frissítő), majd begyűjtöttem egy újat, gél arcba és mehettünk is a második körre.

Kicsit nagyobb volt a szembeszél ezért felfelé a 27-28 as tempók tartása is nehezebben ment. Az első frissítő előtt pár kilométerrel kiszúrtam egy arcot, aki az út menti fűben szerelte a keróját – bíztattam kicsit Biankát h. bírnia kell a versenyt. Ekkor már benyomtam a fél távra előírt szeletet is.

A harmadik körben talán mintha enyhült volna a keleti szél, így minden lejtős szakaszon sikerült 50es tempót kihozni a paripából. Betöröltem az utolsó frissítőket aztán jött a pálya végső, észak – déli irányú szakasza: próbáltam a pályán levő embereket otthagyni, volt egy srác, akivel folyamatosan előzgettük egymást, sajnos a sebességünk csak aluról súrolta a 30at.
Egyszemélyes szurkolótáboromhoz értem, amikor az utolsó kaptatót kellett megmászni. Elég nehezen ment a mosoly. A dombtetőn szóltam egy könyöklő nélküli sorstársnak, hogy vigyázzon a rajtszámára, mert már a fele leszakadt aztán a Moritzburgba vezető útszakaszon elléptem róla.

Második depózásomnál betoltam a Biankát a karámba, gyors pólócsere, sapka fel majd kisétáltam a tópartra ahol a futás kezdődött.

EdzőBá tanácsára lassú iramban kezdtem. Órámat csekkolva mértem a kilométeres részidőket: próbáltam a 6 perces ezreket tartani és ismerkedni a pályával.

Elég durva futópálya volt, ~7 km-es kör, első száz-kétszáz méter macskakő, azután aszfalt (a bringapályával megegyező szakasz), be az erdőbe ahol kavicsos majd erdei túraút, féltávnál (~3,8 km) frissítő, egy enyhe lejtő majd brutális (Rajmund is megemlegette) domb, vissza a tópartra; itt osztották a megtett körök jelzésérés szolgáló színes hajgumikat, kis zikk-zakk be a kastély parkjába, kavics.

Rolling thunder

A második körnél jobban odaléptem, próbáltam az 5, 5:30as tempót tartani. Találkoztam a sráccal, akivel bringán előzgettük egymást, kis szóváltás, kiderült h. neki is ez az első. Leléptem róla. Amikor féltávhoz értem, kezdtem szarul lenni. A hátam fájt, a csípőm felett szúrt, közben a hasam is görcsölt (nem tudtam hogy hasizom vagy gyomor issue). Többen leelőztek elég brutál tempóban, voltak akik a 3-4. körüket menték. Eléggé frusztrált voltam, mire jött az emelkedő. Kinéztem magamnak egy ősz hajú, Barcelona Maraton feliratú bácsit, próbáltam tartani vele a tempót. A kastély parkjában, az egyik bokor tövében egy hölgy csellózott, próbáltam a zenéből és a turisták bíztatásából új erőre kapni. A kör végén Ági várt újongva, a köridőm kb. 38perc volt, lepasszoltam az övtáskám neki (utólag nem is tudom miért volt nálam, talán a só tabi miatt), hogy szabaduljak a felesleges tehertől és nekifeszültem az utolsó körnek.

Az első, aszfaltos szakaszon szépen tartottam a tempót, viszont az erdőbe érve már nagyon ki voltam a hát és gyomorfájdalmak miatt. Néha azt éreztem, hogy egy kőtömböt cipelek a gyomromban, néha viszont a hasizmom “görcsölt” a feszített állapottól. Nem tudtam elég levegőt venni, mivel előre görnyedt állapotban futottam (pont mint a keszthelyi félmaraton végén). Próbáltam hátul összekulcsolni a két kezem, hogy így erőltessem magamra az egyenes hátú testtartást – így viszont nem lehet futni. “Érj el a 3,8as frissítőig, lazítasz kicsit, aztán csőmax és meg lesz a 6óra” - tunningoltam magam.

Elértem az utolsó frissítőhöz, már rég nem nyomtam géleket, most sem tettem. Csináltam pár törzsfordítást, de a hátam nem "roppant ki", a fájdalom csak egy picit enyhült. Azután lendületesen megindultam az utolsó pár kilométerre. Az erdei emelkedő visszavett a lendületemből, beállt a korábbi szenvedős állapotom és már csak arra koncentráltam, h. érjek be.

Leértem a tópartra, láttam a Barcelona-s bácsit (picit gyalogolt), be a kastélyparkba, itt csipogta el a hat órás időt a stopperem, aztán zihálva, örülve első triatlonista teljesítésemnek beestem a célba: 6:02

A célszalagot átlépve alig kaptam levegőt. Csak fél mondatokban tudtam beszélni Ágihoz.

Vegyes érzéseim voltak:

Örültem mert:

• Megcsináltam az első féltávot vaze!!!
• 40perc körüli úszás (1:30 a cél full távon)
• 30km/h átlag egy kemény pályán bringával
• Túléltem első triatlonversenyem nagyobb hibázás nélkül - jól ment a logisztika, depózások sikerültek, nem volt gond Biankával
• Nem éheztem el, nem merültem ki fizikailag
• Hatalmas élmény volt: 
• Annak ellenére, h. az úszás kőkemény volt, mégis valamiért tetszett :) Talán a kemény küzdelem miatt.
• Leginkább a bringán éreztem, h. az emberek lelkesítik egymást. 

Viszont tudtam, hogy

• a hasfájásra (gélek? izomgörcs?) megoldást kell találni mert még extra 21km (összesen teljes maraton) nem ment volna. 
• a hátfájás valami bringa beállítási issue, ami a korábbi ~100 km-es edzések alkalmával nem jött elő.
• ha 13óra alatti időt szeretnék FULL távon akkor gyorsulni kell

Kiszúrtam Rajmundot, aki szenzációs, 9:53as időt ment a teljes távon – nem számítottam rá, hogy találkozni fogunk a célban. Picit beszélgettünk, ettem egy kis szénhidrátot, pakolás majd visszakocsikáztunk Drezdába a szállodába. Nyújtottam sokat, sétáltattam Ágit a hátamon aztán lassan elmúlt a fájdalom.


Másnap - vasárnap megnéztük "Elba Firenzéjét"

De laza...

MÁgi először...

MÁgi másodszor...

Vater Rhein & Mutter Mosel

Zwinger